2011.09.18.
Kedves Olvasó!
Ezúton bátorkodom tisztelettel az Ön szíves figyelmébe ajánlani - önálló szakmagyakorló építőipari generál kivitelezőként - az alább olvasható jegyzetemet az építőipari kivitelezés (az építés) természetrajzáról.
.
Az építőipari kivitelezés (az építés) természetrajza
.
Az emberi fajt a Földön élő más fajoktól (alapvetően) a tudatos eszközhasználat különbözteti meg.
A mai ismereteink alapján könnyen belátható, hogy az eszközhasználatból (szinte) egyenesen következett az egyik ősi emberi tevékenység, az építés megjelenése.
Az építés az egyik legősíbb emberi tevékenység, kihívás, küzdelem, szellemi és fizikai erőkifejtés, alkotás, maradandót létrehozás, valamint az elégedettség, az öröm forrása is egyben.
Az építés célját tekintve mindenkor bizonyos igénykielégítés, hiszen valamennyi épületnek, építménynek konkrét funkciója, rendeltetése van.
Az építés korrajz is, egy-egy történelmi korszak pontos, technikai, műszaki, munkaszervezési lenyomata is.
Bár tudatos építési tevékenységre utaló nyomok igen korai időszakból is ismertek, tudományos kutatásokkal igazolt építmény-maradványokat a mai Elő-Ázsia térségéből, Mezopotámia területéről ismernek a Kr. e. 4., 5. évezredből.
A fejlődés további meghatározó szakaszában, a hellén építészet időszakában a kor építészei már számos segédeszközt ismertek és használtak, a függőóntól a szögmérőn keresztül a csapolás megoldási lehetőségéig.
Erre az időszakra tehető a tudatos ellenőrzés megjelenése is, hiszen eszközök nélküli ellenőrzés legfeljebb szemrevételezéses módszerrel történhetett,
míg az imént említett építész szakmai eszközök ismeretében már valószínűsíthető, hogy nemcsak az építés előtt vagy közben, de egy-egy elvégzett munkafolyamat végén is sor került ellenőrzésre.
Számos, máig fennmaradt római kori építmény jól mutatja a kor építési kultúrájának fejlettségét.
A görögöknél szélesebb körű építész szakmai eszközhasználat mellett az jellemezte még a római építéstechnikát, hogy az építési igények egyre differenciáltabbakká váltak, ami visszavezethető a társadalom gazdagságára és a szabadságra egyaránt.
A szakmunkások ekkor már céhszerű szervezetekbe tömörültek, együttesen, és már szerződés alapján végezték az építési kivitelezési munkákat.
A kor építési kultúrájának magas színvonalát mutatja, hogy az első építészeket nevelő iskolát Septimus Severus létesítette Rómában.
A munkák jellegéből, a feladat egyre összetettebb voltából következett, hogy az egyes építési feladatok (projektek) esetében egyre inkább elváltak egymástól meghatározott szakmák,
például: kőműves, ács, asztalos és más szakmai céhek alakultak, amelyek a megszerzett tudást saját, egyre számosabb tanítványukon keresztül örökítették át nemzedékről nemzedékre.
A hazai építészet egyik fontos fejlődési szakasza volt Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a firenzei Chimenti Camicia, aki a király építőmestere volt, és megszervezte az építőműhelyt, amelyben már a magyar mesterek képzése is megindulhatott.
A középkori építési tevékenység során alakult ki előszőr az udvari megrendelések szabályozása, és történtek meg az első versenyek a megrendelések elnyeréséért.
Az ember létszükségletei között mendenkor kitüntetett helyet foglalt el (és foglal el ma is) a szállás, a hajlék, az otthon, valamint a közösségi lét feltételeinek térbeli, fizikai megteremtése.
Ennek biztosítása minden emberi szerveződés (nemzet, család) számára elsőszámú fő feladat.
Mindez elsősorban építési tevékenység útján jön létre, amely már a legkorábbi időkben is igényelte a különféle munkarészek összehangolását, megszervezését.
Ha pedig a későbbi korok kiemelkedő építményeire gondolunk: a piramisokra, az öntöző- és vízvezetékrenszerek kiépítésére, az ókori városokra és várakra gondolunk,
már még egyértelműbb, hogy ezt a munkát csak a szellemi és a kétkezi munka együttes eredményeként, pontos szervezéssel és irányítással lehetett (és lehet ma is) eredményesen elvégezni.
Évezredeken át az építész volt az a mester, akire az épület, építmény megtervezése mellett a munka gyakorlati megszervezése, szakmai felügyelete, irányítása és ellenőrzése is tartozott.
Ez a szakszerű gyakorlat a reneszánsz korban élte a fénykorát, de az építész (generál koordinátorkénti) szakmai felügyeletet ellátó, irányító és ellenőrző szerepe (egyre csökkenő mértékben ugyan) a 20. század első feléig megmaradt.
Az 1950-es évektől az akkori hatalom sajnálatos módon (a szakmai oktatásban-képzésben és a szakmai gyakorlatban egyaránt) hosszú évtizedekre kettéválasztotta az építészeti műszaki tervezés és az építőipari kivitelezés (az építész által évezredeken át egy kézben összefogott) szakmai területeit.
Az építéssel kapcsolatos ismeretek első összefoglalása a római Marcus Pollió Vitruvius (De Architectura Libri Decem) azaz: Tíz könyv az építészetről című híres könyve, amely a Kr. e. I. század építészettel, építéssel kapcsolatos ismereteit foglalja össze.
A tíz részre tagolt terjedelmes mű az építészet és az építés kivitelezés elméleti és gyakorlati tudnivalóit gyakorlatias szemlélettel tárgyalja, vagyis az elméleti tudás és a fizikai megvalósítás összetartozásának a természetességével.
Vitruvius kiemeli könyvében az építész (a mester) összehangoló, koordináló szerepét, meghatározó voltát.
Az építésznek az építés folyamatában részt vevő összes kézművesmesterség fogásait is ismernie kell ahhoz, hogy feladatának eleget tehessen.
Vitruvius első könyve elemzi az építészet és az építés viszonyát, mint alapvető építészelméleti kérdést.
Bármily zseniális legyen is egy építészeti gondolat, csak akkor válik építészeti alkotássá, ha megvalósul, ha anyagban is megtestesül.
Jelenünkben az építés fogalmát a vonatkozó jogszabályok definíciószerűen nem tartalmazzák, általános értelemben maradandó, új érték létrehozásának, emberi közreműködéssel történő megvalósításnak, téralkotásnak tekinthetjük.
Az építési munka eredménye valamely épület, épületrész, építmény, műtárgy (műszaki létesítmény) megépítése, átalakítása, felújítása, korszerűsítése, helyreállítása, bővítése, rendeltetésének építési munkával együttjáró megváltoztatása, lebontása.
Mindezt együttesen nevezik a vonatkozó jogszabályok építésnek, építési tevékenységnek vagy építőipari kivitelezési tevékenységnek.
Tehát az építési kifejezés alatt általában az előbbiekben körülírt fogalmi kört értjük.
Építés - építési beruházás - építőipari kivitelezés, akárhogyan is nevezzük, mindez olyan összetett, szerteágazó szellemi és fizikai tevékenységet takar, amelynek szervezettsége, szabályozottsága, ellenőrizhetősége alapvető fontosságú a környezet, különösen az épített vagy humán környezet minősége, megóvása, megfelelő használata és hasznosítása szempontjából.
Az építőipari kivitelezés a nemzeti össztermék jelentős részét alkotja. Sok beszállítót, anyaggyártót foglalkoztat, (amikor nincs gazdasági, pénzügyi, szociális válság) tipikus húzóágazat a gazdaságban és az innovációban egyaránt.
Foglalkoztatási, gazdaságélénkítési, kulturális szempontból kiemelten fontos ágazat, önmaga is hatékony gazdaságformáló elem.
Az építőipar az egyik elsőszámú konjunktúrajelző index.
Amikor az építőiparnak van megrendelésállománya, úgymond szalad a szekere, akkor a nemzetgazdaság is kedvezőbb helyzetben van.
Ugyanakkor az építés, illetve az eredményeként létrejövő épített környezet nagy jelentőségű kulturális érték, az építészeti, építési műszaki, illetve az építőművészi tevékenység tárgya és célja is egyidejűleg.
Az építészeti alkotások, a települési értékek és a műemlékek mint a tárgyi kultúra leginkább társadalmasított, legmaradandóbb tárgyai, a nemzeti és a helyi identitás erősítésének mással nem pótolható, kiemelkedő elemei.
Az adott helyhez kötődő, a hagyományokra és a legújabb technikai vívmányokra egyaránt alapozó építésnek, a környezettel harmóniában álló mai építészeti alkotásoknak és a régmúlt korok építészeti emlékeinek egyaránt fotos kulturális szerepe van.
Az építés az jog, kötelezettség, felelősség és szakértelem kérdése is egyaránt.
Jót és jól építeni csak jogszerűen, tisztázott hatásköri és felelősségi viszonyok között, megfelelő szakismeret, felkészültség és gyakorlat, tapasztalat birtokában lehet.
.
.
Az építőipar szakmai ágazatai
.
- a magasépítőipar (magasépítés) azaz: építészet;
- a mélyépítőipar (mélyépítés).
A magasépítőipar (a magasépítés), az építészet: a föld felszíne feletti épületeket építi meg.
A magasépítőipar (a magasépítés) által épített épületek (több vonatkozásból tekintve is) igen sokfélék lehetnek.
Attól függően, hogy milyen feladatot teljesítenek (mi a rendeltetésük, mi a funkciójuk):
lehetnek - lakóépületek (például: családi ház, ikerház, sorház, többszintes többlakásos társasházi lakóépület);
lehetnek - középületek (például: szabadidő-, szórakoztató- és sportlétesítmények, egészségügyi szakrendelő, kórház, bölcsőde, óvóda, iskola, színház, mozi, művelődési ház, templom, városháza, önkormányzati szolgáltató épület, banképület, irodaház, étterem, szállodaépület);
lehetnek - ipari és mezőgazdasági épületek (például: műhely épületek, üzemi épületek, gyártócsarnokok, logisztikai épületek, tároló- és raktárépületek, szőlészetek és borászatok létesítményei);
lehetnek - vegyes rendeltetésű kereskedelmi és szolgáltató létesítmények, többfunkciós épületkomplexumok.
A mélyépítőipar (a mélyépítés) szakemberei az úgynevezett mérnöki létesítményeket, sajátos építményfajtákat, műtárgyakat építik meg.
Ide tartoznak például:
a közlekedési műszaki infrastruktúrák - az utak, kerékpárutak, gyalogosforgalmi utak, térburkolatok, vasút, kikötő, repülőtér, ezek műtárgyai - híd, áteresz, alagút, aluljáró, támfal;
továbbá a vízi létesítmények - duzzasztó- és vízerőművek, hajózsilipek, árvízkapuk, kikötői parfalak, öntözőcsatornák, szennyvíztisztító-telepek, vízkezelő létesítmények, víztárolók, árvízvédelmi töltések, árvízvédelmi falak és műtárgyaik, belvízvédelmi csatornák és műtárgyak;
továbbá a közmű műszaki infrastruktúrák - villamossági építmények és műtárgyai, villamosenergia-ellátás berendezései, távközlési építmények és műtárgyai, szilárdásvány-bányászati, kőolaj- és földgázbányászati létesítmények, szénhidrogén-szállító vezetékek, gázelosztó telepek, vezetékek, energetikai, vegyipari berendezések építményei, távhővezeték és berendezéseinek építési kivitelezési és szerelési munkái.
Az építészeti technika és a szervezési módszerek felgyorsulása az ipari forradalom kezdetétől számítható, az igazi felgyorsulás azonban a XIX. századra tehető, az ötöttvas, az acél, valamit a vasbeton megjelenésének és alkalmazásának terjedésével szoros összefüggésben.
Az építési technika fejlődésére nagy hatást gyakorolt a két világháború, valamint az azt követő hidegháborús időszak.
Az utóbbinak egyik lényeges folyamánya, például: a hálótervezési technikák előtérbe kerülése, ami a mai építés-szervezés talán egyik legfontosabb eszköze, az erőforrások, a folyamatok tervezése, a határidők betartása, illetve mindezek időbeli nyomonkövetése tekintetében.
A fejlett piacgazdaság, a tömegtermelés, a piaci viszonyok elméleti háttértudományainak a fejlődése az építési piacon a viszonyok jelentős átrendeződéséhez vezetett.
A szakmák és az azon belüli szakterületek specializálódása mellett az építési folyamatok kezelési módszerei is lényegesen differenciálódnak.
Az építési folyamatokban részt vevők köre és szerepe is szerteágazóbbá vált. Az építtető egyre gyorsabban, egyre kevesebb pénzért, egyre kisebb kockázattal kíván fejleszteni, ezt a célt csak szakember bevonásával tudja hatékonyan ellátni: ha az érdekében és képviseletében a megbízottja jár el, az építész műszaki ellenőr.
A hazai viszonyok között a specializáció már a XIX. század második felében megindult, amikor a főváros építésének nagy volumenű munkái megkezdődtek, és megjelentek az elkülönült műszaki és pénzügyi ellenőrzések.
A II. világháborút megelőző katonai beruházások a műszaki ellenőrök létszámának növelését vonták maguk után.
A II. világháború utáni újjáépítéskor, valamint a különböző állami beruházások esetén vállalati, állami, banki, műszaki ellenőrzések sokasága alakult ki.
A sokféle érdekkörbe eső ellenőrzések összehangolása hiányos volt, többször hiányzott az egységes rendszer.
Jellemző volt az ellenőrzés, de kevés volt a koncepció, a tudatosság.
Jelenünkben egyre jobban fejlődik a koncepcionális építési műszaki ellenőri tevékenység, ahol már nemcsak az építkezés helyszínén kell szakmai felügyeletet ellátni az építész műszaki ellenőrnek,
hanem meghatározó tevékenységet folytat az építési elképzeléstől, az ötlettől, az építkezés előkészítésében, az építés kivitelezésben, valamint a megvalósítást követően a feladatok lezárásában egyaránt,
az építész műszaki ellenőr így koordinálja az épület megvalósítás teljes folyamatát, az elképzeléstől a beköltözésig terjedő időszakban (egy kézben összefogva), az építtetőt képviselő megbízottként.
.
Köszönöm a megtisztelő figyelmét!
Budapest, 2011. szeptember 18.
Jó egészséget kívánva,
Tisztelettel üdvözli:
Tuba Imre
okl. építész építőmester, ingatlanszakember
Tuba Építész Iroda
.
.