TUBA IMRE okl. építész építőmester, ingatlanszakember

Tuba Építész Iroda | Építésügy, építészet, statika, energetika, építőipar, ingatlan, jog

Elérhetőségek

.

Tuba Építész Iroda

Telefon: 06-20-514-07-86

Telefon: 06-20-385-62-40

E-mail: tubaepitesziroda@gmail.com

.

.

Tuba Imre

okl. építész építőmester,

óraadó építésztanár,

bejegyzett ingatlanszakember,

épületingatlan vezető szakértő,

építésügyi szaktanácsadó,

irányító építész generál tervező,

építkezési beruházás lebonyolító,

építész műszaki ellenőr,

építész felelős műszaki vezető,

regisztrált építőipari kivitelező,

.                                                     

Mobiltelefon: 06-20-514-07-86

.

E-mail: tubaimre@tubaimre.hu

E-mail: tubaepitesziroda@gmail.com

.

Hivatalos Facebook oldal:

www.facebook.com/tubaimreepitesz

Hivatalos Google+ oldal:

www.google.com/+TubaimreHu

Linkedin személyes profil:

http://hu.linkedin.com/in/tubaimre

.

Dr. Makó Klaudia

jogász munkatárs,

ügyvéd, adótanácsadó

.

E-mail: tubaepitesziroda@gmail.com

.

.

Novák Imréné Rózsa

okl. építész üzemmérnök,

építési műszaki ellenőr,

építési felelős műszaki vezető,

ingatlan műszaki állapotfelmérés,

költségvetés készítés

.

E-mail: tubaepitesziroda@gmail.com

.

.

Bokor Péter

okl. építészmérnök,

építész igazságügyi szakértő,

építésügyi műszaki szakértő,

építész vezető tervező,

építési beruházás lebonyolító,

építési műszaki ellenőr,

építési felelős műszaki vezető,

műemléki felelős műszaki vezető,

épület energetikai tanúsító

.

E-mail: tubaepitesziroda@gmail.com

.

.

Vajnai Miklós

építészmérnök,

felelős építésztervező,

tartószerkezeti (statikus) tervező,

építésügyi műszaki szakértő,

építéstechnológiai szakértő,

tartószerkezeti (statikus) szakértő,

épületfizikai szakértő,

épület energetikai tanúsító,

építkezési beruházás lebonyolító,

építési műszaki ellenőr,

építési felelős műszaki vezető

.

E-mail: tubamernokiroda@gmail.com

.

Az építőmester szakma természetrajza

2011.08.21.

Kedves Olvasó!

Ezúton bátorkodom tisztelettel az Ön szíves figyelmébe ajánlani - önálló szakmagyakorló építőmesterként - az alább olvasható jegyzetemet az építőmester szakma természetrajzáról.

. 

Az építőmester szakma természetrajza

. 

A középkorban még az úgymond építési szakemberek céhekbe tömörültek. A céhek elsődleges célja a tagjainak (a céhes mestereknek) az érdekképviselete, illetve a szakmai színvonal megtartása, valamint a szakmai tudás továbbadása volt. 

Valamelyik céh tagjának lenni rangot jelentett, a céhes mesterek komoly megbecsültségnek örvendtek azokban az időkben. A kézműves céhekben sok szakma képviseltette magát, például: kőműves, ács, asztalos stb. 

Az idő tájt az épületek tervezését és kivitelezését, illetve (több szakma koordinálásával egy kézben összefogva) az építés kivitelezés irányítását is egyaránt a kőműves mesterek végezték, mivel az épületmegvalósításban résztvevő többi szakmához képest ezirányban ők voltak a legáltalánosabban képzettek.

Az imént részletezett tervezést, kivitelezést és építésirányítást egyszemélyben végző szakembereket kezdték el építőmesternek nevezni.

Ezt a szakmai címet használták, így nevezték őket, de a céhes titulusuk, végzettségük nem ez volt.

Azokban az időben a kor híres mestereit vegyesen építésznek, építőművésznek és építőmesternek is egyaránt nevezték.

A szakmai céhek (évszázadokon át) egészen a 19. század végéig meg tudták őrizni egységüket és rendszerüket. 

Magyarországon a 19. század utolsó harmadában rohamos léptekkel indult meg a polgári és az ipari fejlődés. 

Ezzel egy időben megindult hazánkban a városok fejlődése is, az az urbanizációs folyamat, amely eddig nem látott építkezési hajlandóságot hozott. Ennek következtében egyre több és nagyobb épületek megépítése vált szükségessé.

A céhekbe tömörült mesterek már nem bírták az építési versenyt az (építőanyag gyártókból és kereskedőkből kialakuló) újonnan létesülő hazai nagy építő cégekkel, illetve a a külföldi (főleg osztrák) tőkések egymás után létrehozott iparvállalataival.

Elsősorban ez vezetett a céhek 1872-ben történő végső megszűnéséhez.

1873. november 27. a hivatalos időpontja Pest - Buda - Óbuda egyesítésének. Az egyesített városokat ettől a naptól kezdve már Budapestnek nevezik.

A falusias jellegű szétszórt települések sorában, csak a hangsúlyos pontokon tömörültek városias épületcsoportok, amelyek már magukban hordozták a főváros további fejlődésének csíráit.

Az ipar, a mezőgazdasági feldolgozóipar, valamint a városok fejlődése egyre fokozódó igényeket támasztott a jól képzett építőipari szakemberek iránt. 

Kezdetben elsősorban idegenek, német szakemberek, szakgárdák végzeték a magyarországi építkezések nagy részét.

Majd Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter és Trefort Ágoston miniszter munkássága eredményeképpen 1879. december 07-én megalakult a Középipartanoda, építészeti és gépész, vegyész szakcsoportal. 

A tanoda az erőforrásait a hazai ipar szükségleteihez mérte. A Középipartanoda építészeti szakosztálya építőmestereket (építésvezető), pallérokat (művezető) képzett, valamint a kézműves szakmákban önállóan működni képes mestereket, továbbá olyan szakembereket, akik kisebb gyárak, ipartelepek önálló vezetői lehetnek. 

A képzési idő három év volt, a felvételhez (a többi között) legalább egy év ipari gyakorlat is szükséges volt. Az első igazgató, Hegedűs Károly programbeszédében hangsúlyozta az elméleti és gyakorlati képzés egységét.    

A céhes világ megszűnését követően az 1884. évi Ipartörvény alapján megszerveződött Ipartestületek hoztak nagy változást.

Mert a törvény vonatkozó rendelkezése alapján hivatalos építőmesterré, csak megfelelő (akár különféle) előképzettségű, de építőmesteri vizsgát tett személyek válhattak.

A vizsga követelményeit a vonatkozó törvény végrehajtási rendeletében szigorúan szabályozták, és be is tartatták azt.

A vizsga előfeltétele a szakmai gyakorlat hiteles igazolása volt. Csak megfelelő referencia megléte esetén kerülhetett a jelölt a vizsgabizottság elé, ahol tervezési, költségvetés-készítési, építés kivitelezés-szervezési és szerződéskötési ismeretekből kellett írásban és szóban számotadnia a tudásáról a jelöltnek.

A sikeres vizsgát követően kézhez kapott oklevél alapján az újdonsült építőmester korlátlan kivitelezési jogosultságot kapott egész életére, ebből adódóan az építés kivitelezési szakma elitjét alkották.

A Magyar Építőmesterek Ipartestülete mellett megalakult a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete is, volt saját székházuk és rendszeresen jelentettek meg szakkönyveket is.

Az építőmesteri ismeretek képzésére a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső(építő) Ipariskolán 1898-ban (ma Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar, építőmester szakmérnök-képzés) oktatás is indult, amely komoly rangot vívott ki magának az építőipari kivitelezési képzések területén. 1884-től 1949-ig a Felső(építő) Ipariskola mellett működött az építőmesterség megvizsgálásra államilag létrehozott egyetlen Építőmesteri Vizsgabizottság, amelynek első elnöke Ybl Miklós volt.

Az építőmester képesítés törvényileg olyan személyi jogosultság volt, amelynek hiányában családi háznál nagyobb épület kivitelezését nam volt szabad vezetni.

Az 1884 - 1949 közötti időszakban a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett építészmérnök vagy építőmérnök oklevéllel rendelkező szakemberek is az Építőmesteri Vizsgabizottság előtt letett eredményes vizsgával szerezhették meg az építőmesteri képesítést, azt a személyi jogosultságot, amellyel már (az épülettervezés mellett) az épületmegvalósítást, az építőipari kivitelezési munkát is vezethették, mint generál főépítésvezető.   

Az építész szakma jogszabályi kényszer alapján létrejövő két irányban történő szétválásának jelei már itt is egyértelműen fellelhetőek. 

Mert az építőmesteri vizsgát le nem tevő építészmérnökök, mivel így építés kivitelezési, építésvezetői jogosultságuk nem volt, ebből következően maradtak az építészeti tervezői, építőművész szakmai tevékenység gyakorlásánal,

viszont az építőmesteri vizsgát tett építész építőmesterek az épülettervezés mellett az építés kivitelezési, építésirányítási (generál főépítésvezetői) szakmai tevékenységet is egyaránt gyakorolhatták (egy kézben összefogva) a meglévő hivatalos jogosultságuk alapján.     

Az első világháborút követően is folytatódott az építész szakma szakosodásának a folyamata, de ez már gazdasági (pénzügyi) okból.      

A Felső(építő) ipariskolában végzett gyakorlatias képzést kapott szakemberek, akik talán nem építőművész-szinten terveztek, de az építész szakmát (építészeti tervezés, építőipari kivitelezés, építési beruházás-szervezés, koordinálás, szakmai irányítás és ellenőrzés, valamint az adott kor ingatlanszakmai tudandóit) teljes körűen ismerték, ők építőipari kivitelező vállalkozóként építették meg az adott kor építőművészei által tervezett épületeket.

Így ők jóval többet kerestek építőmester (építőipari kivitelező) vállalkozóként az épületek megépítésével, mint az építőművész kollégáik a tervezéssel.

A második világháborút követő évtizedekben (már más okból) az akkori hatalom erejével folytatódott az építész szakma további (szakmai szempontból kedvezőtlen módon történő) szakosodása, kierőszakolt szétdarabolása.

Az ipartestületi törvény megszűnt, majd 1948-tól az építőmesterek iskolaszerű szakképzése is leállt. 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán is kettévált a tervező és a kivitelező szakmai terület oktatása. 

Az 1950-es években létrejöttek a nagy állami tervezőirodák és az állami építőipari kivitelező vállalatok, az ingatlankezelő vállalatok, az épületfenntartó szervezetek stb. 

Az akkori hatalom által immár hivatalosan is szétdarabolt építész hivatást gyakorló szakemberek túlnyomó többsége az állami tervezőirodákba került, kisebb részük pedig az állami építőipari kivitelező vállalatokhoz, valamint az ingatlankezelésbe és az épületfenntartásba stb. 

Ez a hatalom erejével és törvényi szabályozásokkal kikényszerített szétdarabolása az (egyébként egy és oszthatatlan) építész hivatásnak a mai napig nagy problémaként jelen van a szakmában, a gyakorló építészek túlnyomó többségénél a teljes körű (tervező, kivitelező, beruházás-szervező, irányító, ellenőrző, ingatlanszakmai, valamint épületkarbantartási) építész gyakorlat, tapasztalat hiánya, (a többi között ebből is adódóan) az építész képzésben a komplex (az imént felsorolt) ismeretek gyakorlatias szemlélettel történő oktatásának a hiánya is egyaránt a mai napig erőteljesen fellelhető.       

A tervezés és a kivitelezés szétválasztásával indult el, majd vált szinte általánosan jellemzővé az építőipari kivitelezés, az épületmegvalósítás szakmai realitásait figyelmen kívül hagyó építésztervezői munka, valamint (a többi között ebből is adódóan) az építőipari kivitelezési minőség csökkenése egyaránt - természetesen itt is tisztelet a kivételnek.

Az elmúlt (60 év) hosszú évtizedek építéspolitikája, az építésügyet szabályozó jogi környezet, a szakmai szervezetek és az oktatás-képzés is (szándékosan) elkülönítette a tervezőket és a kivitelezőket.

Jelenünkban azonban ez a kedvezőtlen helyzet szerencsére már lassan kezd megváltozni, mert az illetékesek is egyre inkább kezdik fölismerni, hogy a építészeti műszaki tervezés és az építőipari kivitelezés között természetes kapcsolat, kölcsönhatás van.

Mert minden alkotás tervezésből (teremtő alkotásból), majd az azt követő megvalósításból, az építésből (a maradandót létrehozásból) áll. Mivel a kettő egyben él (a teremtett alkotásban, a létrehozott maradandó épületben), így egymástól el nem választható kölcsönhatásban van.

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmét!

Budapest, 2011. augusztus 21.

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre

okl. építész építőmester, ingatlanszakember 

Tuba Építész Iroda

.

.

vissza